Advent Rómában - 2011. december 16-18. aranyvasárnap -
2011. december 18. írta: StileDiVita

Advent Rómában - 2011. december 16-18. aranyvasárnap -

A Nap első sugaraival együtt érkezett a repülőgép a kifutópályára. Rómába érkezni minden évszakban kiváló, de a december az északról érkezőknek egészen érdekes hangulatot kínál. Ha csak be nem üt valami nem tervezett időjárási ciklon, elég egész egyszerűen, „olaszosan” öltözködni, ami egy vastag pulóverből és egy sálból áll.

Az időjárás mellett amiért nagyon különleges élmény decemberben az Örök Városba érkezni, a karácsonyi kavalkád. Ilyenkor a karácsonyi áhítat és hagyományok tisztelete szorosan párban jár a vad vásárlási lázzal. De ez nem is csoda, hiszen már a pogány Rómában is a dinomdánom volt az úr ez idő tájt. A téli napfordulót hatalmas fesztivállal, a Saturnaliával köszöntötték, s ünnepelték egészen a római újévig, vagyis a Calendarisig.  Az olaszokat a kereszténység diadala sem ijesztette meg. Az ünnepségek időpontján változtattak csupán, s immár december 8-ával kezdődtek, a Szeplőtelen fogantatás időpontjával, s egészen január 6-áig, Vízkeresztig tartottak. S máris egy egészen hónapon át fesztiválozni tudtak a rómaiak.

A fényárban úszó városban ahogy az önkéntes utcai énekesek mellett halad az ember, kellemes éttermekbe térhet be. A Via Merulanan, a Santa Maria Maggiore felé, található egy kiváló nápolyi étterem, a Scoglio de Frisio. A páratlan aromájú minestrone mellett autentikus dél-olasz ételeket kóstolhat az ember, a citromos-kagylós spagettin át, a kiváló carbonaraig. 

Minestrone dél-olasz stílusban

Citromos spagetti kagylóval

Déli carbonara

Itt kell megjegyezzem, ez az étterem már évek óta a szívembe lopta magát, hiszen a számomra nélkülözhetetlen dél-olasz ízvilág mellett az étterem hangulata is egészen egyedi. A plafont kék üveg borítja, mely mögül halvány fény sejlik fel, mintha a tenger alján lenne az ember. 

Az étterem belseje

A falak pedig horgászhálóval, tenger aljára süllyedt tárgyakkal vannak berendezve. Kellemes időt tölthet itt el bárki, aki szeret víz nélkül a tenger alján ebédelni. 

Santa Maria Maggiore belülről - világhírű a mozaikjairól -  

Olaszország legnagyobb Mária templomát elhagyva, a Via Cavour-on végigmenve, a Colosseumhoz érkezünk. A karácsonyi hangulat ide sem felejtette el megérkezni. A kivilágított, több tíz méter magas karácsonyfa fényét leginkább csak a turisták fényképezőgépének vakuvillogása tudja felülmúlni. Vagy legalábbis nagyon erősen vetekszik vele. 

A környék jobbnál jobb éttermekkel csábítja a nézelődésben elfáradt látogatót, a kínálat pedig szinte áttekinthetetlen. A pizza prosciutton át a pesce fornoig, a vörösbortól egészen a legfinomabb rostos üdítőig, a vérnarancs juice-ig, minden megtalálható minden étlapon. 

 Pizza prosciutto

Pesce forno

Asztali vörösbor

Vérnaracs juice 

Érdemes itt elidőzni kicsit, s ha nagyon ügyesek vagyunk, akkor egy kellemes vacsora közben kiváló kilátás nyílhat a Vittorio Emanuele emlékműre, vagy az előtte látható fény-betlehemre egy újabb hatalmas karácsonyfa tövében. 

Vittorio Emanuele emlékmű

Az egész város fényárban úszik. Mindenki készül az ünnepre, mely alól a terek és a kutak sem kivételek. A Trévi-kútnál most a kelleténél is többen dobnak érmét és kívánnak, ölelkeznek és fotóznak, ülnek és elmélkednek. 

A legjobb csapat: anya és lánya 

A Trévi-kúttól néhány méterre, a Spanyol-lépcsőnél érződik igazán az a vásárlási láz, amely ezt az időszakot jellemzi. Ebben a hónapban mindegy, hogy ki szegény, ki gazdag, mindenki útja a Via dei Condottira vezet. Van itt minden, Dolce&Gabbana, Gucci, Armani, s persze mindenből szigorúan eredeti. Az árak eredetiségéről már nem is beszélve. 

Via dei Condotti a Spanyol lépcsőről nézve

Bemerészkedve a Via dei Condotti tömegébe

S az egész forgatagot a maga szolid fényével tarkított Spanyol-lépcső csak mosolyogva, de annál boldogabban figyeli, hiszen ilyenkor a pompából neki is bőven kijut. Ha nem is ücsörög senki a lépcsőin mint nyáron, azért fel alá sétálgat rajta több ezer ember a legjellemzőbb téli, olasz nassolni valóval, a hihetetlenül finom sült gesztenyével. 

Spanyol lépcső

S ha nem lakna jól a látogató a sült gesztenyével, néhány utcával arrébb, a Vicolo del Babuinon található Edy étteremben egy remek padlizsános tagliatellével zárhatja a sétát. 

Padlizsános tagliatelle 

Este, a Latinum Hotel lábánál, a központ szívében érdemes a Ristorante Porte Maggioreban – s ez egyben az utca neve is ahol található a hotellel együtt – rizzsel töltött paradicsommal vagy olajban sült articsókával zárni a napot. 

 Sült paradicsom rizzsel

Olajban sült articsóka 

A hétvége egyik reggelén sem kell korán kelni ahhoz, hogy az ember a Campo de’ Fiorit nyitva találja. A piac mindig remek élmény. 

Jelentek a Campo de'Fioriról 

- s itt még nem láthatók a háztartási eszközöket áruló stand, ahol elég sok dolgot vásároltam éppúgy, ahogy a likőrös sem, ahonnan egy nagy üveg citromos-mandulás likőrrel távoztam - 

Van itt minden. Zöldség, zöldségből krém, tészta, italok, s mindent felülmúló hosteriák, ahol egy lasagna és zabaglione mousse mellett élvezheti az ember a piaci forgatagot. 

Lasagna

Zabaglione mousse csokiöntettel

S ami nem maradhat el sem étkezés, sem pedig egy hosszabb séta után, a hamisítatlan, olasz kávé.

A hangulat és látvány mágikus és varázslatos.

De míg a város színterein a fogyasztói társadalom karácsonya uralkodik, nem feledkezhetünk meg róla, hogy a római karácsony talán a legszebb és legemberibb keresztény ünnep, Jézus születésének a napja. Ezért a Rómába érkezők legtöbbjének a karácsony ünnepe a Vatikánhoz kötődik. Annak ellenére, hogy az év legtöbb napján maguk a rómaiak sem járnak templomban, ilyenkor mégis egész Olaszország betlehemet épít, s ez a hagyomány mit sem veszített erejéből az évszázadok alatt. 

Szent Péter Bazilika 

A Szent Péter téren a világ legnagyobb keresztény bazilikájának 60 ezer főt befogadó képességét ilyenkor a látogatók rendre próbálják túllicitálni. Megnyugvást talál itt ilyenkor hívő és nem hívő egyaránt. Egész Advent idején a bazilika terén felállított hatalmas karácsonyfa jelzi a közelgő ünnepet. Minden évben máshonnan érkezik erre a térre az a pontosan 30 méter magas fa, amely mindközül a legszentebb lesz a Földön. Idén, ahogy én tudom, a választás Tiszabogdányra esett, mely egykor Magyarországhoz tartozott, de ma már Ukrajna része. Több fa is útnak indul ilyenkor a Vatikán felé, hiszen több terem pompázik karácsonyi díszben. De azt soha nem lehet pontosan tudni, hogy hol áll az adott évi vatikáni karácsonyfájának kiszemelt fenyője, nehogy valaki kárt tegyen benne a kivágásig. Annyit viszont mindenképp lehet tudni az ideiről, hogy olyan magasan helyezkedett el a Kárpátokban 43 másik kivágott társával együtt, hogy csak hegymászók tudtak felmenni és kivágni őket, hogy miután kamionra helyezik őket, elinduljanak hosszú útjukra a Szent Péter térre.

Ezt a szokást még II. János Pál pápa vezettette be 1982-ben. A fákat az ünnepek után jótékonysági célra ajánlja fel a mindenkori pápa, s bútorok és játékok készülnek belőlük. 

A vatikáni karácsonyfa

Aztán december 24-e előtt egy héttel felkapcsolják a hatalmas fa fényeit a téren, ami bevilágítja az előtte elhelyezett hatalmas betlehemet is - melyet a közönség december 24-én tekinthet meg, s a szokásokhoz híven, ezen a napon a Vatikán egy dolgozójának a gyereke helyezi a kis Jézust ábrázoló babát a jászolba -. Ezt az eseményt a pápa is megtekint a pápai lakosztályból egy gyertya meggyújtásának kíséretében. Aztán egy egész héten keresztül a világból érkezett turisták megcsodálhatják ezt a nem mindennapi fényárt. Majd december 24-én a bazilika megtelik a világ „küldötteivel”, s várják, hogy a pápa hírül adja Jézus megszületését. Majd december 25-én pontosan délben lesz ismét a Szent Péter tér az Örök Város központja. Ekkor ugyanis kinyílik a díszes erkély ajtaja, ahol megjelenik a pápa, s hagyományosan Urbi et Orbi áldást oszt Róma városának, s ezzel együtt az egész világnak.

Róma idén 2764 éves. Ehhez képest néhány pillanat csupán az a 33 év, amit Jézus a Földön töltött. S mégis, szinte minden rá emlékeztet ebben a városban az év minden napján, de leginkább ilyenkor. Számtalan kegyhely, számtalan templom, számtalan emlék őrzi létét. Napokig, sőt hetekig lehetne csodálni ezeket a helyeket, melyek megörökítői közül két korszakos zseni is élte itt életét és hagyta emlékül a ma emberének műveit, Leonardo da Vinci és Michaelangelo. S a sok épület, rom, templom, vagy Róma legszebb hídja a Ponte Sant’Angelo lábnál lévő Angyalvár és számos egyéb kegyhely mellett még egy szót sem szóltunk Péterről, akire Jézus az egyházát építette. Róma városának alapját. Ő volt a kő, a szikla, a mai város alapja, aki mindamellett, hogy Jézustól megkapta a mennyország kulcsát, Rómában halt végül vértanúhalált 67 körül.

Karácsony van Rómában, Karácsony van a világban, Karácsony van a szívekben. S ilyenkor minden lélek az Örök Városban ad randevút egymásnak a világ karácsonyfájának tövében. Lukács evangéliuma életre kelt. 

Angyalvár és a Ponte Sant'Angelo

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozmaringescsokolade.blog.hu/api/trackback/id/tr458023500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása