Ismét Giannival gondolkodtunk együtt. Múltkor körbejártuk a híres olasz buborékos ital, a prosecco történetét, most pedig a leghíresebb, prosecco-ból készült koktél, a Bellini eredetét kutattuk fel.
A Bellini nem csak Olaszországban, de az egész világon az egyik legismertebb koktél. Miután a kezdetekkor átsöpört Olaszországon, eljutott New York-ba is, ahol igazi hírnév várt az italra, hiszen a mai napig az egyik hivatalos koktélja az International Bartender Association-nek. A népszerűségen nincs mit csodálkozni, ugyanis névadója, Giovanni Battista Bellini – más néven Giambellino – az egyik legismertebb olasz reneszánsz festő a mai napig. Története a 16. századi Velencébe nyúlik vissza. Korszakalkotónak lehetett mondani a szó szinte minden tekintetében. Modern látásmódjának köszönhetően műhelyéből olyan korszakos zsenik kerültek ki, mint Lorenzo Lotto, Giorgione vagy Tiziano. De ezen senki nem lepődik meg, aki egy kicsit is ért a művészethez, hiszen a megélt 80 évéből 70 esztendőn keresztül a quattrocento legnagyobbjainak a színvonalán dolgozott. Részt vett a színhasználat és a perspektíva művészetének forradalmában, és ezzel együtt új festői technikákat vezetett be. Bellini új horizontokat nyitott meg kora alkotói előtt Velencében. Így munkássága nem csak a tanítványaiban, hanem sok más festőben is nyomot hagyott, éppúgy, ahogy Giuseppe Cipriániban, a Harry’s Bar alapítójában néhányszáz évszázaddal később.
De ki is volt az a Harry, akinek a nevét viseli a világhírű hely, ahova szinte hazajárt Ernest Hemingway, Truman Capote és Orson Welles, hogy csak néhányat ragadjak ki az ismert nevek közül. Harry Pickering egy fiatal amerikai alkoholista diák volt, aki a ’20-as években a nagynénjével Velencébe költözött gyógyulása érdekében. Giuseppe Cipriani is találkozott velük, és 10.000 fontot kölcsönzött a fiúnak, hogy haza tudjanak menni a sikertelen próbálkozás után. Két évvel később a fiatal férfi felépült az alkoholizmusból, és mivel nem feledkezett meg jótevőjéről, visszatért Velencébe, 30.000 fonttal a kölcsönkért összeg fölött. Így tudta megnyitni Giuseppe Cipriani a Harry’s Bar-t 1931 májusában.
A koktél története pedig 1948-ra vezethető vissza. Velencében járunk, Giovanni Bellini festménykiállításán. Ekkor kerül elő először ez a ragyogóan rózsaszín koktél, ami nem áll másból, mint fehér húsú őszibarackból és prosecco-ból. A neve pedig nem más, mint Bellini. Ekkor indult hódító útjára ez a koktél.
Aki már ivott valaha autentikus Bellini koktélt, tudja, a színe egészen káprázatos rózsaszín, amit semmivel nem lehet összekeverni. Arrigo Cipriani – Giuseppe Cipriani fia – írja a könyvében, hogy édesapja rengeteget kísérletezett ezzel a koktéllal, mielőtt megtalálta volna a tökéletes változatot. Aminek az ihletője egy Bellini festményen szereplő szent, akinek a tógája rózsaszínje olyan hatással volt az édesapjára, hogy mindenképp viszont akart látni ebben az italban, ha már az a megtiszteltetés érte, hogy a híres festő bemutatójára készíthet egy signature italt.
Nem telt el sok idő a kiállítás után, és a koktél a Harry’s Bar kultúrájának részévé vált, hiszen minden adott volt hozzá. A prosecco-ról már múlt héten olvastuk, hogy hazám ikonikus habzó itala, valamint Olaszország júniustól szeptemberig ontja magából a legfinomabb őszibarackot. Hogy miért a – veronai – fehér húsú barack vált népszerűvé? Giuseppe Cipriani szerint ebből a fajta barackból azt a mágikus illatot lehet elővarázsolni a koktélból, ami az egyediségét még jobban megadja. De azt meg kell jegyezni, a híressé vált báros annyira komolyan gondolta ennek a mágiának az előcsalogatását, hogy a bárban egy egész nyáron keresztül a személyzet egy jelentős része mást sem csinált, csak zúzta – és nem pépesítette, ez nagyon fontos! – a barackot. Ami valójában ma sem történik nagyon máshogy, hiszen annyira népszerű az ital, hogy bárki betér a bárba, az egy Bellinit egészen biztos, hogy kirendel magának – és bár a Mimosa, Rossini és Tintoretto alapja a pezsgő, prosecco-val elkészítve is nagy sikert tud aratni -.
Aztán persze az évek előre haladtával ennek is megszületett a „hamisított” verziója. A barack helyett ugyanis sok helyen, Olaszországon kívül, baracklikőrt raknak az italba. Így most is csak azt tudom kérni mindenkitől, amit mindig szoktam, törekedjünk az eredeti összetevőkre. Ne az legyen a cél, hogy bekábuljunk a koktéltól, hanem az, hogy egy napsütéses délutánon egy Bellinivel a kezünkben élvezni tudjuk a piazza szépségeit.
A Bellinit akár magunknak is el tudjuk készíteni, hiszen pofonegyszerű:
- 10 cl prosecco
- 5 cl zúzott őszibarack
Ami egyedül nagyobb figyelmet igényel az összeállításnál, az a keverés. Lehetőleg már a pezsgőspohárban, óvatosan keverjük össze a két alapanyagot, hogy a prosecco-ból ne jöjjön ki a buborék. Ha ezzel megvagyunk, nincs más dolgunk, mint a Harry’s Bar-ba képzelni magunkat. Mert a Bellinink már megvan hozzá!
