Ősi, olasz ünnep a Valentin Nap
2013. február 14. írta: StileDiVita

Ősi, olasz ünnep a Valentin Nap

A mai napig sokan hiszik, hogy a Valentin Nap Amerikából származik. Pedig nem. Az igazság az, hogy ez az ünnep 1743 éves múltra tekint vissza, sőt nálunk is ünnepelték vallási eredete miatt. Ki volt Valentin, hogy kötődik a Február elnevezéshez, miért küldünk ilyenkor virágot és levelet egymásnak? Most megtudhatjátok.
 
 

Az ókori Rómában február közepén tartották a szerelemünnepet, a Lupercaliát. Ezen a napon a római erdőisten, a farkas alakjában elképzelt, féktelen és kifogyhatatlan szerelmi erővel felruházott Faunus asszonyát, Luperca istennőt dicsőítették.

Róma fiataljai számára ezen a napon mindent szabadott, az akkori szokás szerint csupán a látszat kedvéért rejtették el szemérmüket egy rongydarab alá (a bátrabbja még így sem) és véletlenszerű névkihúzás során találtak maguknak párt. A Lupercalia alatt az is szokás volt, hogy a fiatal lányok körbe futották a Palatinus dombot, a város papjai pedig egy kecskebőrből készült szíjjal, a februával legyintették meg őket. Innét ered a február hónap neve.
A legenda szerint az i.sz. 270-ben tartott Lupercalia ünnepen végezték ki Valentint, az üldözött, keresztény püspököt. A történet többféle változatban is kering a köztudatban.
Egyes vélemények szerint Valentint azért ítélték halálra, mert segített üldözött keresztény társainak, sőt egyiket-másikat ki is mentette a börtönből, míg más források szerint Valentin titokban párokat adott össze keresztény szokások szerint. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartotta, hogy ezek a házasságok jó csillagzat alatt születtek. A nősülők között katonák is akadtak, akiknek II. Claudius parancsa értelmében tilos volt házasságot kötniük, mondván: a nőtlen katona lojálisabb a nősnél.
A fáma szerint a kivégzés előtt Valentint börtönben őrizték. A börtönőr vak lányát Valentin imádsággal meggyógyította (más verzió szerint a lány éplátású volt). A vakságból felgyógyult lány szerelembe esett Valentinnal, aki útban a vesztőhely felé odakiáltotta a lánynak, hogy “a Te Valentinod”.
Másik változat szerint a kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött egy levélke formájában a lánynak az előbbi mondattal. Míg a harmadik variáció szerint, nem létezett semmilyen lány. A kivégzésre tartó úton azt kiáltotta a tömegnek, hogy “Ne felejtsétek Valentint!”, és hogy “Szeretlek benneteket!”
Hogy melyik változat történhetett meg a valóságban, ma már kideríthetetlen. Egy biztos: a szeretet motívuma mindhárom esetben meghatározó erővel van jelen. I.sz. 496.02.14. -én I. Gelasius pápa elrendelte, hogy az emberek ezen a napon ünnepeljék meg Szent Valentin napját.
A virágok ajándékozásának elterjedése Samuel Pepys költő feleségének köszönhető, aki 1667-ben Pepys egyik szerelmes levelére virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ezután viharos gyorsasággal terjedt el a levél és a virágcsokor küldésének szokása ezen a napon.
Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században pedig már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek Valentin-nap alkalmából. Ez a szokás a mai napig él.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozmaringescsokolade.blog.hu/api/trackback/id/tr507961028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MJ 2013.02.14. 17:31:31

Akkor hát: Boldog Valentin napot! :)

Rozmaring&Csokoládé 2013.02.15. 08:38:23

Nagyon köszönjük, remélem, nálatok is jól telt! Mit főztél? :-D

MJ 2013.02.22. 12:19:11

Jól telt! Én mostanság hanyagolom a konyhát. Nem is tudom, miért? ... Na jó! Tudom. Barkácsolok. Bútort alakítok át, javítok, elektromos cuccokat szerelgetek, iratokat rendezek, stb. :)

Rozmaring&Csokoládé 2013.02.24. 10:44:21

Azért főzzél is néha! :-D