Rigó Jancsi újratöltve a Hotel Nemzetiben
2013. május 21. írta: StileDiVita

Rigó Jancsi újratöltve a Hotel Nemzetiben

 

Ha egy történet izgalmas, a körülötte keringő szóbeszéd, képzelet, miegymás, mindig éltetni fogja. Ilyen Rigó Jancsi története is. Pákozdnak tehát van mire büszkének lennie, hiszen 1858-ban ez a későbbi remek prímás itt látta meg a napvilágot.
A legenda szerint, Rigó Jancsi nem volt egy szép ember, de annál tehetségesebbnek bizonyult a hegedű megszólaltatása terén. Ahol fellépet, mindenki a lábai előtt hevert, legyen az bármelyik európai nagyváros, vagy akár Amerika.
Nem volt ez alól kivétel a belga hercegi pár sem. A legenda egyik, s talán legreálisabb verziója szerint, 1896-ban egy párizsi étterem szemtanúja lehetett az első találkozásnak, a ma már több változatban életre kelt legenda első pillanatainak. A belga Chimay herceg és jóval fiatalabb felesége Claire Ward, akit azóta a köznyelv előszeretettel hív Ward Klárának, épp betértek ebbe az étterembe, aminek a nevére sajnos ma már senki nem emlékszik. S épp Rigó Jancsi és bandája is hivatalos volt ugyanoda, egy kis szereplésre. Mert ugyebár, véletlenek nincsenek.
Több sem kellett a milliomos amerikai szülők lányának, vagyis Ward Klárának, fülig szerelmes lett a tüzes szemű, magyar prímásba.  
Rövid idő alatt elhagyta férjét, Rigó Jancsi pedig Barcza Mariska nevű kedvesét, s egy szép napon azon kapták magukat, hogy Budapesten, a Hotel Nemzetiben várják azt a csupacsoki süteményt, amellyel Rigó Jancsi még erősebb aranyszalaggal kötötte magához újdonsült szerelmét.
A szerelem nem tartott örökké, sőt, még csak hosszú életűnek sem volt nevezhető, hiszen kb. 10 év múlva a pár útja külön váltak. Ward Klára feleségül ment egy jóképű olasz hotelportáshoz, Rigó Jancsi pedig 1920 körül elfedetten és szegényen halt meg Amerikában – vagy Fejér megyében, ahogy egy másik legenda mondja -.
A legenda viszont tovább él. Egy 1959-es filmben, mely a „Fekete szem éjszakája” címet viseli, vagy egy 2004-ben alakult angol rock zenekar nevében, ahol a tagok közül bár senki sem magyar, de a történet üzenete szerintünk annyi, hogy a „zene mindent legyőz”, s végül, de nem utolsó sorban, sőt, leginkább, a süteményben. Az azóta is híres, csokis-habos, magas, könnyed, légies finomságban.
2013. május 16-án Rigó Jancsi ismét visszatért a Hotel Nemzetibe. Igaz, sem hegedű nem volt nála, sem emberi alakot nem öltött, de a Borjour Társaságnak köszönhetően, egy estén keresztül emléket állított a prímásnak, a legendának, és a leginkább a süteménynek.
Hiszen erre az estre hat kiváló cukrászda készítette el a saját verzióját: Álomcuki Cukormentes Cukrászda, Győri Matias Cukrászda, Horváth Cukrászda, Hotel Nemzeti, Sugar! és a Váci Desszert Szalon.

 

Hotel Nemzeti

 

Horváth Cukrászda

 

 

Sugar!

 

 

Matias Cukrászda

 

Váci Desszert Szalon
De mit ér a sütemény ital nélkül, a mádi Szent Tamás Pincészet – aki a Pannon Bormustrán is díjazott lett -, néhány palack kivételesen finom fehér borral érkezett a hotel épületében. Kóstolható volt 2012-es Mád Furmint, majd ugyanebből az évből Mád Hárslevelű, követte őt a 2011-es Nyúlászó Furmint-Hárslevelű, a 2011-es Percze Furmint, s végül a 2011-es Király Késői Szüret. 
Ha pedig ezen túl, vagy ezen kívül, valaki inkább pálinkára vágyott – néhány sarokkal tovább gondolva magát, ahol éppen akkor nyitotta kapuit a 2013-as Pálinkafesztivál -, nem kellett szomorkodnia, hiszen a Brill Pálinkaház olyan érdekességeit kóstolhatta meg, mint a zeller párlat, a medvehagyma párlat, a sárgarépa vagy cékla vagy spárga párlat…természetesen, a jól ismert pálinkák mellett.

 

Az este méltó emléket állított a prímás legendájának. A pár tízről néhány perc alatt tetemesre duzzadt közönség kiváló süteményeket kóstolhatott, s káprázatos borokkal öblíthette le. 
Néhány ismertebb gasztronómiában járatos embert felkértek a cukrászdák rigójancsijainak tesztelésére, s végeredményként három sütemény állta meg igazán a helyét – a sorrend mindenkinél változott, de ez a három cukrászda rigójancsijai között -: Hotel Nemzeti, Sugar!, és Horváth Cukrászda. Mindhárom helyen tehát érdemes megkóstolni ebből a kedves kis legendából született csokicsoda süteményt, a rigójancsit!   
Vrábel Krisztina (Dolce Vita), Kajári Zsófia (Sülvefőve NL Café), Sütő Emese Franciska, Szűcs Ádám (Egy nap a városban), akinek csak a jobb alsó sarokban a keze látszik: Makány Márta, s végül én.

A fotókért - az elsőt leszámítva, ami az én mobilom szüleménye :) - köszönet Kovács István fotósnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozmaringescsokolade.blog.hu/api/trackback/id/tr457960974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.