Szeptember 24-én Gianni Annoni és Fausto di Vora Amatrice-re emlékeznek
2016. szeptember 05. írta: StileDiVita

Szeptember 24-én Gianni Annoni és Fausto di Vora Amatrice-re emlékeznek

Igazi segítség Amatrice-nek! + Bianco Amatriciana recept (paradicsom nélkül)

Augusztus 24-én nem csak a föld remegett meg Amatricében, hanem az összes olasz szíve is szerte a világban. Az olasz embernek nagyon fontos a hazája, bárhol is éljen. Ezért, ha valami jó történik Olaszországban, lehet otthon vagy épp Amerikában, éppúgy örül neki. Ha pedig tragédia történik, ugyanúgy megtörik, mindegy hol és merre jár éppen. Az augusztus 24-i földrengés minden honfitársamban örök nyomot fog hagyni.

amatrice.jpg

 

Rögtön tudtam, hogy a Trattoria Pomo d’Oro-val mindenképp segíteni akarok ezen a kis falun, csak eleinte nem tudtam, hogyan. Ahogy hallgattam és olvastam a híreket, azt láttam, hogy nagyon sokan próbálják utánozni a Croce Rossa Italaiana és a Slow Food mozgalmakat, és tudtam, hogy nekem is lépnem kell. Ők ketten nagyon komoly kampányba kezdtek Olaszországban: felkértek minden éttermet, hogy minden eladott Spaghetti vagy Bucatini all’amatriciana tésztájuk után 1 eurót adakozzanak Amatrice újjáépítésére. Természetesen ezt Olaszországban könnyű megtenni, hiszen ez nálunk ikonikus fogás.

Magyarországon nem ennyire jelentős ennek az ételnek az eladása, ezért felhívtam az egyik legrégebben itt élő és legismertebb olasz vendéglátóst, a Fausto’s étterem tulajdonosát, Fausto di Vora barátomat, hogy fogjunk össze és segítsük mi is Amatrice újbóli felépülését azzal, hogy összeállunk egy napra Budapesten, és gyűjtésbe kezdünk. Fausto örömmel igent mondott és nagyon szívesen csatlakozott a gondolatomhoz, így már csak annyi dolgom maradt, hogy felhívjam a hírrel Amatrice polgármesterét, aki meghatódva mondott köszönetet a magyaroknak és a Magyarországon élő olaszoknak a kezdeményezésért. És hogy a lehető legelegánsabb lehessen majd ez a nap, megkeresem a napokban az Olasz Követséget is, hogy ők is álljanak mellénk.

Aztán a történet újabb pozitív fordulatot vett. Ugyanis legnagyobb örömünkre 30 kg guanciale amatricianával szállt be ebbe a programba egy közös vendégünk, Oreste, így az akció minden pontján a klasszikus szószt tudjuk majd elkészíteni. Ahogyan a polgármestertől is megtudtuk, a támogatás lényege az, hogy mindenki, aki főzéssel akar segíteni, tőlük, onnan helyből szerezze be az alapanyagokat, mert ez az igazi segítség.

És mi is fog történni ezen a napon? A helyszín még egyeztetés alatt van, de valószínűleg az Arany János utcában, szeptember 24-én déli 12 órától elkezdünk Faustóval Spaghetti vagy Bucatini all’amatriciana-t készíteni, DE, nem a paradicsomosat, hanem a „gricia”-t, azaz az Amatriciana Bianco-t, hiszen azt kérte tőlem Amatrice polgármestere, hogy a magyaroknak az eredeti receptet mutassuk be. Minden érkező annyi adagot vásárolhat magának, amennyit szeretne, az árat pedig a lelkiismeretére bízzuk. Mindenki annyit fizet egy tányér tésztáért, amennyivel szeretné segíteni Amatrice várost.

Szeretném elmondani, mitől is ennyire egyedi az a szósz, amit ezen a napon meg lehet majd kóstolni. A legfontosabb összetevője a guanciale amatricana (nem összetévesztendő a többi guanciale elnevezésű szalonnával) ami egy füstölt tokaszalonna, és mivel borsban van forgatva, csípős, ereje is van. Amatrice pedig azért fontos város ebben a történetben, mert ez a szósz szülővárosa. Eredetileg „gricia” volt a neve, vagyis szürke, mert nem volt benne paradicsom. Sőt, egészen a kezdetekkor csak lisztről, tokaszalonnáról és pecorinio sajtról szól a legenda, hiszen a pásztorok csak ezeket tudták magukkal vinni a hegyekbe, ahol 4-5 hónapon keresztül legeltettek. Aztán persze mindez tovább lett fejlesztve tésztaételnek, ez lett a „gricia”, vagyis a Fehér – bianco – Amatriciana. Ezekben az időkben a város a Regno di Napoli befolyása alatt állt, és mivel Nápoly elkezdett minden ételhez paradicsomot adni, komoly hatást értek el az ország teljes gasztronómiájában. Persze ez utolérte ennek a tésztaételnek a szószát is, így született meg a ma már világhírű, salsa all’amatriciana, vagyis az Amatriciana Rossa.

Az eredeti salsa all’amatriciana-nak két fő összetevője van. Az Amatrice-i tokaszalonna és a szintén Amatrice-i pecorino sajt. Enélkül a két összetevő nélkül nem lehet eredeti szószt készíteni.

Képernyőfotó 2016-09-04 - 18.05.46

De nézzük, mi kell még hozzá, hátha valaki otthon szeretné elkészíteni magának.

Hozzávalók: 

  • 500 gr tészta
  • 125 gr amatrice-i tokaszalonna
  • 1 ek. extra szűz olaj
  • 1 kis fehérbor
  • 6-7 darab paradicsom vagy 400 gr pelati paradicsom
  • 1 darabka pepperoncino – olasz erőspaprika friss vagy száraz formában
  • kevés amatrice-i pecorino sajt
  • só és bors

Elkészítéskor fontos, hogy vasserpenyőbe kerüljön minden alapanyag a következő sorrendben. Először beletesszük a tokaszalonnát, az olajat, egy kis fehérbort, borsot, és lassú tűzön megsütjük a guanciale amatriciánát. Majd kivesszük a serpenyőből és langyos helyre tesszük. A serpenyőben maradt zsiradékhoz hozzáadjuk a paradicsomot, a pepperoncino-t, egy kevés sót és erős tűzön szósszá főzzük 10-15 perc alatt. Közben sós vízben al dente-re főzzük tésztát, amit – miután elkészült – leszűrjük. Végül visszatesszük a serpenyőbe a pofaszalonnát, hozzáadjuk a főtt tésztát, és tálaláskor pecorinót reszelünk a tetejére. A „gricia”, amivel szeptemberben minden vendéget várni fogunk, ugyanígy készül, csak paradicsom és erőspaprika nélkül.

Mivel 30 kg tokaszalonna nagyon sok, rengeteg adag tésztával készülünk szeptember 24-re, ezért mindenkit szeretettel várunk! Segítsünk egy kicsit mi is, hogy Amatrice újból felépüljön!

- forrás: Dining Guide - 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozmaringescsokolade.blog.hu/api/trackback/id/tr8911678339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.