Elstartolt az idei Velencei Karnevál. S bár idén sem annyira látványos még, mint ahogy azt megszoktuk, hiszen a covid miatti korlátozásoknak köszönhetően sok program csak online kerül megrendezésre, azért idén is érdemes elutazni Velencébe a farsangi időszakban. Egyrészt, mert talán utoljára sétálhatunk a városban úgy, hogy ezért nem kell belépőt fizetni - nyártól tervezik a turista belépőt 3-6 euró között per fő -, másrészt pedig azért is, mert csak ilyenkor lehet megkóstolni a város hagyományos farsangi fánkjait, többek között az ősi crostoli-t, aminek a története a történészek szerint egészen a római időkig nyúlik vissza. Ekkoriban a „frictilia” nevű, tojásból és lisztből készült süteményt a háziasszonyok zsírban sütötték ki, hogy a satrunalia-i ünnepek idején osztogassák az arra járóknak. Szokás volt nagyobb mennyiséget készíteni ebből a süteményből, hiszen a nagyböjt teljes időszakát ki lehetett bírni a ropogtatásával.
A crostolo kifejezés a latin crusta szóból ered, amely egyfajta kekszre utal, amelybe régen, a tölcsér kitalálása előtt a velencei fagyiárusok fagylaltot tettek, és ők nevezték el crostolo-nak. Így szinte biztos, hogy a crostolo-t Velencében készítették először, és az eredeti változat fehérborral készült. Ezt a receptet osztom most meg én is, de azóta már grappával, konyakkal vagy rummal is készítik, és sokszor a zsír helyett olajban, vagy simán a sütőben sütik ki.
A frictilia hagyománya a mai napig fennmaradt, és az alaprecept csak kis mértékben változott meg az egyes tartományokban. Viszont ennek az apró kis változásnak köszönhetően, több névvel is lehet találkozni: bugie (Piemont, Liguria), chiacchiere (Lombardia), crostolo és/vagy grostolo, esetleg galano (Veneto), frappa (Emilia-Romagna, Közép-Olaszország), sfrappole és sfrapla (Bologna), és… biztosan nem soroltam fel mindet. De ami biztos, Velencében két néven is megtalálható. A különbség a két változat között a formából ered. A crostoli, amit a legtöbb helyen meg lehet találni, téglalap alakú, nagyon egyszerű az elkészítése, és az ősi hagyomány szerint, „recés” a széle minden oldalon. És bár ugyanezzel a recepttel készül a galani is, de még csak ennyire sem kidolgozott. Egyszerű tésztacsíkokat jelent ez a változat, amit hosszabbra vagy rövidebbre vágnak – innen a név eredete -, és kisütnek.
Crostoli, a Velencei Karnevál hagyományos ropogós fánkja
Hozzávalók – 3-4 főre –
250 gr liszt
1 db tojás
20 gr cukor
17 gr vaj
1/3 tk sütőpor
1 ek fehérbor - plusz még 1 ek, ha a tészta igényli -
1/3 vanília fél szár kikapart magja
1 kis csipet só
1/3 citrom reszelt héja
olaj vagy zsír a sütéshez
porcukor a tetejére
Elkészítés
A nyújtódeszka közepére szitáljuk a lisztet, majd lyukat készítünk az ujjunkkal a közepébe. Beletesszük az összetevőket, és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Konyharuhával lefedjük, és fél órát pihentetjük. A fél óra elteltével vékonyra nyújtjuk a tésztát. Velencében lehet kapni az egészen vékonytól – mint a mi csörögefánkunk – a minimálisan, 1-1,5 mm vastagságúig. Én ezt az utóbbit szeretem, de ez egyénre válogatja. A velencei crostoli hagyományosan téglalap alakú, úgyhogy a kinyújtás után a tésztát hosszú csíkokra vágjuk, majd téglalap alakúra vágjuk fel őket. Én a téglalapok belsejébe szoktam vágni egy-két csíkot, mert akkor nem puffad fel a fánk, és nem lesz üreges a belseje. Ha kész vagyunk a felvágással, forró olajban néhány másodperc alatt aranybarnára sütjük. Ha már langyosra hűltek, porcukorral szórjuk meg a tetejüket. Lekvárba is mártogathatjuk őket, de csak így, porcukorral megszórva is fogyaszthatók.
