Márton-napi libaságok kürtöskaláccsal
2011. november 13. írta: StileDiVita

Márton-napi libaságok kürtöskaláccsal

Szeretem a munkaidő szabad pillanatait, főleg, ha egy meleg tea mellett pár percet játszani is lehet, s persze hol máshol, mint a gasztronómia világában.
Így történt ez múlt hét közepén is.
Megláttam az egyik közösségi oldalon a kérdést, melyet a Konyha-szigetek gasztroműhely tett fel, miszerint: vajon mire lesz tekerve a pénteki programon a kürtöskalács?
Kis idő elteltével senki sem találta ki, de a három legkreatívabb ötletet nyertesként kiáltották ki, akik közül az egyén volt az egyik.
Jutalmam lett, hogy péntek este elmehettem a gasztroműhely Márton-napi programjára, ahol kürtöskalács is készült.
MÁRTON-NAPI LIBASÁGOK KÜRTÖSKALÁCCSAL
(avagy egy röpke játék gyors győzelmének története)
A program eleve jónak ígérkezett, hiszen ki ne szeretne olyan társaságba menni, ahol magától értetődik, egy közös témátok már biztos lesz, valamint, három kreatív ember már egész bizonyos, hogy a társaság tagja.
Eljött a péntek, s én útnak indultam este 6 órára.
18 órára szépen megérkezett mindenki, s ekkor már egymás szavába vágva beszélgettünk, s pillanatok alatt érezni lehetett, a megérzésem nem csalt, remek kis társaság verődött össze.
Olyannyira, hogy a sütés-főzésre is majdnem fél óra múlva került sor.
Addig csak szörpözés – mindenkinek ajánlom a Panni szörpöt, hiszen még a gyümölcs rostja is benne van, annyira természetes az összetétele -, borozgatás – az egyetlen fiúnak, Vesztergom Somának köszönhetően, ezúton is köszi, Soma -. Majd Erényi Ági ízes előadását hallgattuk a gyerekkoráról, ami szólt libáról, lehetőségekről, kreativitásról egy olyan családban, ahol A-tól Z-ig felhasználtak mindent a maga legtökéletesebb módján. Ezt követve egy hosszas „utazásba” kezdtünk vele, ahol az erdélyi konyha remekeibe avatott be bennünket. S mivel volt köztünk egy néprajzkutató, Nemes Nóra,

 
a történetek csak tovább burjánzottak, apró falvakba látogattunk el Erdélyben, pálinkát ittunk képzeletben a vendégszerető helyiekkel. S szépen, lassan azon vettük magunkat észre, hogy Módos Anikó, a házigazdánk, mindent a munkaasztalara rakott nekünk szépen, sorba, hogy elkezdhessük a munkát. 
Annyira természetesen foglalta el mindenki a helyét a munkaasztal és a tűzhely körül, mintha minden nap együtt főznénk.
Varga Adrien a gerslit – árpagyöngy – pirította a kerámia lapon, melyet Ági felügyelt. Hiszen a Ludaskásának ez az egyik fő összetétele.
De nézzük meg, hogyan is készül pontosan:
Ludaskása
Hozzávalók – 4 személyre –
- 2 libaszív
- 2 libazúza
- 2 libanyak
- 4 libaszárny
- 20 dkg gersli
- 20 dkg zöldborsó
- 20 dkg csiperkegomba
- 20 dkg sárgarépa
- 20 dkg fehérrépa
- 1 kisebb zellergumó
- 1 db. karalábé
- 1 fej vöröshagyma
- 1 db. zöldpaprika
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 3 csomó petrezselyem
- 2 ek. libazsír a levesből – erről majd később –
- só, fekete bors
Elkészítés
Mossuk meg a libaaprólékot, majd egy fazékba téve hideg vízzel, annyival, amennyi bőven ellepi, forraljuk fel és szedjük le a habját.
A szemes borsot, fokhagymát, vöröshagymát, zöldpaprikát, fokhagymát, 1 csokor petrezselymet, zeller zöldet, karalábét – ez utóbbit félbe vágva – tegyük a lébe, ízlés szerint sózzuk, s kis lángon főzzük kb. 2 órát. Amikor a hús megpuhult, a zsírt kanalazzuk le a tetejéről és tegyük félre, majd szűrjük le a levet, s hagyjuk kicsit kihűlni külön a levet és külön a húst is.
Ekkor jön az árpagyöngy, amit két kanál libazsíron pirítsunk opálosra, majd a levesből 5 dl-t öntsünk rá, s fedő alatt 25 percig főzzük. Ezután adjunk hozzá még 5 dl levest, és további 15 perc alatt főzzük készre. Ha kell, kicsit sózzuk meg.
A megpucolt és feldarabolt sárgarépát, fehérrépát és zellert adjuk a maradék leveshez, s kb. 15 perc alatt főzzük félig puhára.
A megtisztított és felszeletelt gombát a zöldborsóval együtt az utolsó 10 percben adjuk a leveshez, s mire megfő, addigra a zöldségek is jók lesznek.
A libaaprólékot csontozzuk ki és vágjuk fel kis darabokra a szívet és a zúzát.
A megfőtt zöldségeket szedjük ki a levesből.
A húst és a megfőtt zöldségeket keverjük össze az árpagyönggyel, locsoljuk meg libazsírral, szórjuk meg frissen szeletelt petrezselyemmel és ízlés szerint borsozzuk.
Elkészültünk a ludaskásával, így hát koccintania kellett a nagy munkára Nórinak, Barkó Boglárkának és nekem :-).
Mire a poharak kiürültek, azt láttuk, hogy Soma élénk aprításba kezdett. Nagyjából sejtésünk sem volt, hogy mit csinál még mi mással foglalatoskodtunk, de hamarosan kiderült. Készítette a levesbe az aprított, főtt gesztenyét, melynek alaplevéről már annyit szóltam az előbb is. 
Gesztenyés libaleves – 4 személyre –
Hozzávalók
- 2 ek. libazsír
- 2 ek liszt
- 10 dkg főtt gesztenye
- 1 l libaleves – alaplé –
- 1,5 dl tejszín
- 1 gerezd fokhagyma
Elkészítés
Hevítsük fel a zsírt és adjuk hozzá a lisztet s készítsünk belőle világos rántást. A végén paszírozzuk bele a fokhagymát, s keverjük csomómentesre. A gesztenyét daraboljuk fel. Adjuk a leveshez a rántást és a gesztenyét. A végén adjuk hozzá a tejszínt, ekkor már ne forraljuk, s pár keverés után kész is a leves. 
Ezzel nagyjából meg is volt minden, már csak az evés előtti fő attrakció volt hátra. A kürtöskalács. Izgatottan vártuk, mire is fogjuk feltekerni. Rövidesen kiderült, hogy okirattartó hengerre. 
S mindez hogyan is készült?
Kürtöskalács
Hozzávalók
- 50 dkg búzaliszt
- 2 dkg élesztő
- kb. 1,5 dl tej
- 15 dkg vaj
- 1 egész tojás
- 2 tojás sárgája
- 15 dkg kristálycukor
- 20 dkg dió
- 2 citrom
- csipet só
- 1 ek. rum
Elkészítés
Az élesztőt kevés langyos tejben egy kis cukorral futtassuk fel. Ez idő alatt a lisztben morzsoljunk el 10 dkg vajat, majd adjuk hozzá a felfuttatott élesztőt, csipet sót, 4 dkg kristálycukrot, reszelt citromhéjat, tojást, tojás sárgáját és kezdjük el összegyúrni, hogy egy puha, de nyújtható tésztát kapjunk – ha kell, egy nagyon kevés tejet tegyünk bele -. Ha kész a tészta, formáljunk belőle cipót és hagyjuk kelni egy konyharuhával letakarva langyos helyen. Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. A diót daráljuk durvára és a maradék cukorral keverjük össze. A maradék vajat olvasszuk fel. Ekkor vegyük elő a hengerünket – ami bármi olyan termékből készülhet, aminek nem árt a 200 fok -, s csomagoljuk be zsírpapírba. A tésztát nyújtsuk ki kb. fél cm vastagra és vágjunk belőle 2 cm-es csíkokat, s szépen kezdjük el feltekerni a formánkra. Ha kész, kenjük meg vajjal, forgassuk bele a diós cukorba és állítsuk a sütőlapra. Amikor már mind készen van, tegyük a sütőbe, s kb. 15-20 percig süssük, de félidőnél fordítsuk meg, mert különben megég a teteje.
Ez volt az a munkafolyamat, ahol mindenki részt akart venni, s részt is vett. Volt, aki tésztát gyúrt :-), volt aki nyújtott , majd néhányan szeleteltek, de mindenki tekert :-). S végül a sütő sütött. :-)



 

 

 

A munka végeztével mindenki elfoglalta a helyét a szépen megterített asztalnál, s ekkor már látni lehetett, hogy ez a program nem fog véget érni 21 órakor. Hiszen már ekkor szinte annyi volt az idő. 
 
De a kellemes beszélgetés közbeni alapos munka, a bor kóstolgatása – hiszen mivé lenne a világ Márton-napon újbor nélkül? -, s persze az alapanyagoké is :-), kitolta ennek a kellemes programnak az idejét. Az asztal körül sem állt meg az élet. Tovább utaztunk Erdély tájain, a mesés Olaszországban, vagy éppen Adrien háza tájékán, miközben szorgosan ettük a saját műveinket. S egyszer csak jelzett a sütő. A kürtöskalács elkészült, s ott állt a maga szépségével és remek illatával. Mindenki azt ette meg belőle, ami neki a legjobban tetszett. Ági például az égett részét, Soma pedig az enyém felét :-).
Közben Nóri tolmácsolásában betekinthettünk a kevésbé vendégszerető Amerikába, ahol az emberek úgy étkeznek, hogy a vendéglátó egységnek külön asztaltakarítót kell alkalmaznia. Arra is fényt derítettünk, melyik fűszernövény magyar eredetű azok közül, melyet a világ egészen máshonnan gondol származtatni. Valamint, megtudtuk Adrientől, hogyan kell gyömbért gyökereztetni. Nagyon egyszerűen. Véletlenül benne kell felejteni egy pohár vízben egy kis darab gyömbért. S láss csodát, ez a finom kis növény feltalálja magát.
Az ételek elfogytak, az italok úgyszintén, s a nap végéhez is értünk…szó szerint. Mire felkerültek a kabát a gazdáikra, már túl voltunk a nap 23. óráján. De ezt nem bánta senki. Megbeszéltük, nem utoljára főztünk együtt. Én pedig megállapítottam – már nem először az életemben -, hogy a közös gondolkodás összehozza és összetartja az embereket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha van ideje és lehetősége, látogasson el a Konyha-szigetek gasztroműhely háza tájára. Itt mindig folyik az élet, kellemes a társaság és jók az ételek. Mi kellhet még egy hűvös péntek estére? 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozmaringescsokolade.blog.hu/api/trackback/id/tr607961312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása