Ha mondani kell egy országot, amire valóban jellemző a kávé szeretete, akkor az egyértelműen Olaszország. Eszik, isszák, minden mennyiségben, még ha kell, a kávézaccot is felhasználják...ám ezt vitathatatlanul kevesebbszer. De az egyik kedvenc történetem mindenképp a Torta Barozzi-é...ha már épp a Kávé Világnapja van.
A történet a XIX. század végére tehető, ami már önmagában izgalomra ad okot, hiszen az olaszoknál minimum több száz évre tehető...ez tehát egy fiatal sztori :). Emiglia Romagna, Vignola városában élt Eugenio Gollini, aki először készítette el a tortát. Akkora sikernek örvendett, hogy közel s távolról érkeztek a kóstolók, és próbálták kitalálni, mi lehet benne, amitől ennyire finom. 1907-ben a város híres építésze, Jacopo Barozzi megkérte a cukrászmestert, készítse el neki is a híres tortát, ami akkor még "il Vignola" névre hallgatott. Gollini annyira megtisztelőnek érezte a felkérést, hogy azonnal át is keresztelte a tortát "Pasta Barozzi"-ra, ami az utána következő évek folyamán szépen "Torta Barozzi"-vá változott. 1948-ban a cukrászmester unokája, akit szintén Eugenio Gollinak hívtak, levédette a torta nevét, s titkosította az addig is titkos receptet. Így tehát, hogy melyik lehet az igazi Torta Barozzi recept, azt a mai napig nem tudja senki. A hozzávalók éppúgy közszájon forognak, mint az elkészítés menete. Egy dolog viszont egészen biztos, mindenki tesz bele kávézaccot - nem tévedés, zaccot, és nem őrölt kávét -, s ebben az összetevőben vélik felfedezni a torta titkát is. Rengeteg változatával lehet találkozni Olaszországban, de valahogy mindegyik ízvilága erősen hasonló. Így tehát vélhetően az én receptem sem áll messze a valóságtól.
